A tehetség-paradigma felülvizsgálata a szakképzésben

Absztrakt

Hazánkban a szakképzésben a tehetséggondozás kevésbé hangsúlyos terület, mint a köznevelés egyéb színterein (OFI, 2015), és elsősorban a versenyfelkészítésben determinálódik. Az iskolák tehetségképe a klasszikus megnyilvánulási formákra fókuszál (Gyarmathy, 2015), miközben számos területen a potenciálból nem lesz produktum azon katalizátorok hiányában, amelyek a kimagasló teljesítmény képességeken felüli, intraperszonális területeit céloznák.

Kutatásunkban a szakképzésben megvalósuló tehetséggondozás hazai gyakorlatát vizsgáljuk: hogyan gondolkodnak az intézmények és a pedagógusok a tehetséggondozás helyéről, szerepéről a mindennapi oktatási-képzési feladatokban. Célunk az, hogy feltérképezzük, hogy az egyes szakképző intézmények, tanárok milyen eszközökkel, módszerekkel tudják támogatni a tehetségek kibontakozását, milyen jó gyakorlatok, technikák léteznek ezen a területeken. Kutatásunk eredményeit pedagógusok körében végzett kérdőíves vizsgálatunk és a minősített tehetséggondozó műhelyek programjainak elemzése biztosítják. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a tehetség-paradigma felülvizsgálata a szakképzésben hozzájárulhat a nemzeti tehetségvagyon megóvásához.